LEVELEK ÉS EGYEBEK

Összesen 145 levelet írt egymásnak tanár és tanítvány.

Dottie Pepper és George J.Pulver között több mint negyven éve folyt a levelezés, mely levelek mindegyikét Dottie úgy őrizte, mint valami szent kincset.

A lány 15 éves, a férfi 81 volt, amikor először együtt dolgoztak. A sokatmondó és őszinte levelek általában a gyakorlások (lessons) után, vagy valamivel sűrűbben érkeztek.

A „Levelek egy jövendőbeli bajnoknak:  a Mr.Pulverrel töltött időszakom” címmel a 17-szeres LPGA bajnok, manapság a CBS, pályákon dolgozó riportere, aki minden bizonnyal hamarosan bekerül a World Golf Hall of Fame-be (a Világ Golf Hírességeinek Csarnokába), adózik emlékkel egy csodálatosan mély és meghatározó barátságnak, amely megalapozta sikeres pályafutását.

Miközben „Mr.Pulver” a levelekben gyakorlati tanácsokat ad a lány swingjével és a versenyekre való felkészüléssel kapcsolatban, bátorítás és bölcsesség sugárzik a géppel írt oldalakról.

Hamarosan megjelenik a könyv audio változata is. Ez azért volt fontos Pepper számára, mert 98 éves nagymamája már nehezen olvas megromlott látása miatt.

Mikor jutott először eszébe, hogy könyvet csinál ezekből a levelekből?

Még csak randevúztunk későbbi férjemmel, amikor megmutattam neki az összefűzött leveleket, ő azt mondta: Hű, ez itt egy egész könyv! Én úgy reagáltam, hogy nekem erre nincs időm, köszi a segítséget!

A férjem rendszeresen mutatott különböző könyveket, Peter Thomsoné tetszett közülük a leginkább. Igazából csak egy könyvecske (booklet) volt, tele minden gondolatával, levelekkel és cikkekkel, amiket írt. Nagyon klassz (cool) volt! Arra gondoltam, hogy bármilyen jó is, nekem ilyenre nincs időm.

Aztán beütött a Covid.

Leszedtek minket az útról, és egy darabig nem csinálhattunk semmit. Arra gondoltam, hogy nem fogok csak ülni itt, és mindenféle rossz híreket nézni a televízióban, inkább valami hasznosat szeretnék csinálni, és talán itt az ideje megírni a könyvet!

Kibontottam a mappákat, amiket rám hagyott, az egyikre az volt írva: Golf cikkek. Amikor Mr.Pulverrel dolgoztunk, nem olvashattam el semmilyen írást a Golf Digestből, Golf Magazinból vagy a Golf Worldből, ami az ütés mechanikájáról vagy hasonlóról szólt, mert nem akarta, hogy rossz irányba menjek. Mivel már 36 éve meghalt, gondoltam, már kinyithatom a dossziét.

Pontosan az volt benne, amire számítottam.

Pontosan olyanok, mint azok a levelek meg cikkek, amiket olvasásra ajánlott. Az oldalak szélén ott voltak a megjegyzései, visszamenőleg 1966-ig!

Amire viszont nem számítottam, ott volt minden levél, amit én írtam neki!

Gondolhatja mindenki, hogy az egy érzékeny, megható délutánom volt abban a kis házikóban.

David, a férjem nem volt otthon, a Baltusrolon dolgozott. Elmondtam neki, nem tudom, ez jó-e, hogy nem volt otthon, vagy rossz, de a pincét elöntötte az árvíz…

Mit gondol, miért tartotta biztonságban ezeket a leveleket ilyen hosszú ideig?

Mert a kapcsolatunk olyan különleges volt. Különös volt az én irányomból őfelé. Nem is érzékeltem, hogy hogyan hatott rá – a bumeráng-effektus. Annyiféle dolog volt a levelekben, amik örökzöld témák, még ma is elvarázsol.

Hosszú idő után az összeset ismét elolvasva, mit tudott meg önmagáról?

Azt mindig tudtam, hogy panaszkodós (nyafogós) vagyok. (Nevet.) De ez azért volt, hogy Hogyan lehetek jobb? Egy küldetésben voltam, az biztos. Azt hiszem ő úgy gondolta, az a misszió túl nehéz lesz a számomra. Ha nem szánok időt másféle dolgokra is, nem leszek kiegyensúlyozott személyiség. Féltett a korai kiégéstől.

Mr.Pulver a leveleiben mindig beszélt a játék nagy egyéniségeiről. Mennyire volt ez fontos Önnek?

Nagyszerű dolog volt a számomra, ez adta meg az érzést, különösen Snead irányába, aki a semmiből jött, és a világ egyik legjobb játékosa lett, hogy ez igenis megcsinálható. Gondolom, azért is fontos volt, mert nem csak azokat a játékosokat figyelte, akik éppen a tévében szerepeltek, hanem visszament Palmerig, Hoganig és Hagenig. Mindenkit figyelt, mert kíváncsi volt.

Mi a legnagyobb tanulság, amit a fiatalok vonhatnak le a könyvből?

Az alapok döntőek voltak a számára. Mindig visszatért az ütő helyes fogására (grip) és a jó beállásra. Lehet, hogy ez unalmas, de mindig aktuális marad. Bármennyit dolgoztunk a swingemen, ő folyamatosan felhívta a figyelmemet a távolság kontrollálására a gurításnál, és hogy legyek mindig felkészülve a játékra bárhol, bármilyen időjárási körülmények között.

Az egyik levelében megkérdezi például, hogy van-e jó esernyőm, és hoztam-e egy plusz törölközőt? Amit Tiger a „folyamat”-nak nevez, az a folyamat része. Hogy játékra felkészülten kell lennünk, bármit dob is „Mother Nature”! Érkezzünk sietség nélkül az első elütőre, legyen játéktervünk aznapra! Minden követ megmozgatott.

Mit gondol, mi fogta meg mindkettőjüket?

Részemről teljes tiszteletet élvezett. Úgy éreztem, a világ legszerencsésebb személye vagyok, hogy egy ilyen segítségem van, akkor tényleg az egyedüli tanítványa voltam a két gyerekén kívül.

Nem dolgozott már teljes munkaidőben. 81 éves volt, amikor a közös munkát elkezdtük. Nagyra értékeltem, hogy nem csak a játékkal foglalkoztunk. Sokat tanított az agronómiáról, a golf játék stratégiájáról (course management), a versenyek beosztásáról (schedule), és a legalább középfokú végzettség fontosságáról, ami a családomban senkinek nem volt meg. Az életemet jelentős mértékben meghatározta.

Az ő részéről pedig: Martha négy nappal azelőtt halt meg, mielőtt azt a levelet írta nekem, hogy dolgozna velem, de a menetrendjét az égiek határozzák meg…

Ez 81 márciusában történt. Tökéletes orvosság volt mindkettőnk számára, mivel édesapám nem tudott már tovább foglalkozni velem, ő pedig éppen elveszítette a feleségét.

A gyermeke lettem, aki ugyanabban a városban él.

Szóba kerül a „van és nincs” (haves vs.have-nots) kérdése, Ön az utóbbiak közé tartozott. Ugyanakkor nem lehet „beárazni” amit Mr.Pulvertől kapott. Saját sikerének milyen hányadát tulajdonítja neki?

Röviden csak annyit mondanék, hogy ez mindennek az alapja. Nem lehet felhőkarcolót építeni megfelelő fundamentum nélkül. A tanítása az alapja azoknak a dolgoknak, amiről a televízióban beszélek. Ezek gyakorlatilag negyven-valahány-éves örökzöld üzenetek.