2022. november
h K s c p s v
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
2022.11.26.

Golf Riporter

A golf világa – riportok, beszámolók magyarul

Néhány szó Tiger Woods diadaláról

8 min read

Nem is tudom, hol kezdjek hozzá az elmúlt napok értékeléséhez, de talán vissza kell menni a kályháig.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon sikeres golfozó, sőt, a kétezres évek kiemelkedő legjobbja. Nem érdemes messzebbre visszatekinteni, egyrészt azért, mert golfkultúránk zéró, másrészt pedig lassan már Amerikában sem emlékeznek a korábbi nagy nevekre. Ilyen az élet…

De ettől még leírhatom, amire sokan emlékeznek, hogy Tiger Woods berobbant a golfvilágba, és megváltoztatta azt.

Kétéves korában már Ed Sullivan TV show-jában lépett föl mint abszolút ritkaság, és golf tudása folyamatosan fejlődött. Kilencéves korában ígéretet tett édesapjának, hogy kiváló profi golfozó lesz. Jól indult el az oda vezető úton. Egymás utáni három évben megnyerte az amerikai ifjúsági, a következő három évben pedig az amerikai felnőtt bajnokságot. Ez senkinek sem előtte, sem utána nem sikerült, tehát a szakemberek láthatták, hogy nem mindennapi golfozó teszi le névjegyét.

Amikor 1996-ban profi szerződést kötött, még az első munkanapját megelőzően szponzori szerződéseinek köszönhetően 60 millió dollár állt a bankszámláján!

És elkezdett nyerni a profik között is, már az első évben kétszer is. Első éves keresete majdnem egymillió dollár volt, átlagban visszaosztva alkalmanként 85.000, amiért persze megkapta „Az Év Újonca” címet. Aztán ő érte el elsőként a kétmillió dolláros szintet egy évben, és egyre csak emelkedett. Ma már hirtelen mindenki tudja, hogy 1997-ben a US Masters megnyerésével megszerezte első Major (kiemelt) győzelmét, és aztán jöttek a továbbiak.

Amikor 2000-ben St.Andrewsban diadalmaskodott, ő lett a legfiatalabb azok között, akik karrierjük során mind a négy Major tornán meg tudták szerezni az elsőséget! Micsoda névsor, Ben Hogan, Gene Sarazen, Gary Player és Jack Nicklaus, és utánuk ötödikként Tiger Woods! Ő lett a legfiatalabb Major bajnok 21 éves 3 hónapos és 14 napos korában. Aztán két újabb csúcs: 2000-ben a US Opent szinte elképzelhetetlen 15 ütéses, a Masterst 12 ütéses fölénnyel nyerte!

Mindenki őt akarta látni, minden versenyére tódultak a nézők. Ám legfőbb támaszával, édesapjával úgy döntöttek, hogy évente nagyjából 15 versenyen vesz csak részt. A versenyszervezők is mindent megtettek, hogy az ő versenyükön álljon rajthoz. Ezt a rendkívüli érdeklődést Tim Finchem, a PGA Tour vezetője tökéletesen kihasználta, és a versenyek pénzdíjai soha nem látott magasságba emelkedtek.

E sorok olvasói (talán) tudják, hogy a profi versenyek nehézsége többek között abban van, hogy az első két napon van az embernek (általában) 155 vetélytársa, „ellenfele”, az utolsó két körben pedig kb. 70. Ilyen körülmények között komolyan jegyzett eredménynek számít a legjobb 20, legjobb 10, majd legjobb 5 közötti eredmény. Tiger győzelmi kvótája ebben az összevetésben is egyedülálló, kb.35%-os volt, ami azt jelenti, hogy tíz versenyéből legalább hármat megnyert. Játékostársai között óriási respekttel rendelkezett, egyrészt nagy elismerést jelentő teljesítmény volt őt megelőzni, talán legyőzni, másrészt minden versenyző részesült a jelenlétével járt megemelkedett pénzdíjakból.

Még két adat, két komoly fokmérő, aztán megpróbálom abbahagyni a méltatást. Nem is tudom, melyik a fantasztikusabb. Igen, ezekre nincs jobb jelző!

Az egyik, a folyamatosan túlélt cut-ok mutatója. Manapság egy-egy jó PGA Tour játékos tizenvalahány alkalommal teljesít egymás utáni fellépéseken csütörtökön és pénteken úgy, hogy aztán még szombat-vasárnap is elütőre léphessen. Majd egyszer csak kiesnek egy versenyen, és kezdik előröl ezt a statisztikát.

Ma, amikor e sorokat írom, Byeong Hun An és Rickie Fowler vezeti a listát 19 egymás után túlélt cuttal, aztán jönnek 18-cal, 17-tel és így tovább lefele. Tiger 1998 és 2005 között 142 versenyen teljesítette folyamatosan a cutot! Nem elírás, száznegyvenkettő! Higgye el mindenki, az a 142 nem egyszerűen 123-mal több, mint Rickie-ék mostani produkciója, hanem egy más bolygóról jött személyt jelez!

A másik szám, a világranglista egykori állása. Abban az időben, amiről beszélek, Tiger csúcsformája idején a második helyezett Mickelsonnak (egyszerűen imádom Philt) kb. 9,35 pontja volt, a következőnek mondjuk két tizeddel kevesebb, aztán egy tizeddel kevesebb, és aztán a tizedik helytől szinte már csak századok választották el egymástól a játékosokat. Ezeket az adatokat fejből, emlékezetből írom, csak tizedes pontosságúak, de az biztos, hogy Tiger Woodsnak több, mint 20 pontja volt!!! Miközben a világelitet pár tized, esetleg 1 egész pont választotta el egymástól, Tiger több mint tíz ponttal múlta felül a második legjobbat!

Oké, két adatot ígértem, de le kell írnom a harmadikat is, ez pedig a világranglista élén töltött hetek száma. Megint a mából kiindulva, néha 2-3 hetente váltják egymást a játékosok a lista élén, előznek, visszaelőznek, néha pár hónapot, tehát mondjuk 20-30 hetet is ott töltenek. Tiger összesen 683 hetet töltött a lista élén, (52 hetével számolva ez több, mint 13 év) 352 héttel többet, mint a rangsorban második Greg Norman, és kapaszkodjon meg mindenki, 683 héttel többet, mint a naaagggyon-nagyonnagy varázsló, Phil Mickelson, aki nagy sajnálatomra egyetlen napig sem állt a világranglista élén!

Szóval érthető, kiről beszélünk?!

A bálvány leomlása

Most pedig a korrektség kedvéért egy kis árnyék, talán több is, mint egy kis folt…

Nem szabad elhallgatni azt a vihart, amit családi életével, annak botrányával kavart. Meg sem próbálom bagatellizálni, elegánsan, vagy elegánsnak nem nevezhetően túllépni rajta, az nem volt semmi! Alaposan meglepett vele mindenkit, sőt, inkább gyomrosnak mondanám, hiszen egy tökéletes kép tört apró darabokra. Egyetlen megcsalás is éppen eggyel több lett volna, mint amire számítottunk, hát még a szinte hetente jelentkezett újabb és újabb hölgyek! Úgy gondolom, megszenvedett, sőt megbűnhődött viselkedéséért, tetteiért. Nem azért nem vesztegetek több szót rá, mert semmibe veszem, de egyedülálló sportteljesítményét nem rombolhatta le. Elismerem, tíz-sőt százezrek fordultak el tőle, de szerte a világon megszámlálhatatlanul sokan kedvelik.

A nagyobb versenyek hetének elején a tévétársaságok szívesen szólaltatnak meg korábbi bajnokokat, a jelen tapasztaltabb és fiatalabb kiválóságait. A kérdés mindig az, hogy „Látták-e játszani?”Látták-e játszani Arnold Palmert, majd Jack Nicklaust? A válasz pedig, hogy persze, hát azért kezdtek el golfozni! És a kérdés már jó tíz éve így hangzik: „Látták-e Tiger Woods Masters győzelmét 1997-ben?”És a mai éllovasok, a jelen legsikeresebb PGA Tour játékosai nem szégyellik rávágni: Hát persze! Azért kezdtek el golfozni!

Nem érdemes belemenni szakmai fejtegetésekbe, hogy mindez mennyi munkával, lemondással, fájdalommal járt, de a jelek szerint megérte, mert Woods milliók bálványa lett. Talán azok közül is megbocsátanak neki páran, akik elfordultak tőle. Híveinek is szívszorító volt megélni, hogy annyi viszontagság, sérülés, és főleg négy hátoperáció után Augustában vasárnap átvette a vezetést, és közeledett a tizennyolcas greenhez. A kommentárokban megjegyezték, nehéz lehet könnyes szemmel gurítani. És nem volt véletlen, hogy a végén a közönség felállva tombolt, a győztes Woodsot ünnepelte, és még percekkel a befejezés után is szólt a „Tiger, Tiger” rigmus.

Lehet, hogy most nehéz lesz. Nekünk is, neki is.

Neki azért, mert újabb győzelmeket, újabb csúcsdöntéseket várnak tőle, és talán ő is magától. Hátoperációjából való visszatérése óta biztatóan haladt a felé, hogy újra versenyt nyerjen. Többször volt már vezető pozícióban, még ha megosztva is. Először csak az első körben, majd a másodikban, sőt vezetett átmenetileg korábban még vasárnap is. Aztán nem sikerült.

Fénykorában szinte megbénította ellenfeleit, kevesen bírták a jelenlétével járt pszichés nyomást.

A hetvenes nyolcvanas években, amikor a magyar futball még sikeres volt, nagyon jó vidéki csapataink voltak. De ahogy a fővárosba buszozván meglátták a „Budapest” városjelző táblát, szinte már fordulhattak volna is vissza, a pszichés nyomás miatt a vereségük biztos volt. Valami ilyen hatást gyakorolt Tiger a vetélytársaira a kétezres évek elején. Több versenyen is a helyszínen hallottam, amikor valamelyik ifjú titán kedvező pozícióból magabiztosan kijelentette, hogy nem csak azért jöttek, hogy asszisztáljanak Woods győzelméhez, most aztán elkapják őt! Aztán 4-5 lyukkal később már Woods vezetett, és csak a hátát nézhették!

Persze ennek az időszaknak vége, új generáció nőtt fel, nem „tanulták meg”, nem tapasztalták, hogy Tigertől félni kell. Sőt, néha az volt az érzésem, hogy ő tett a saját maga vállára nagyobb súlyt, mint amit a helyzet indokolt volna, és ezért nem nyert már korábban. Végül tavaly hosszú idő után megszerezte újabb, egyben nyolcvanadik PGA Tour győzelmét, és most Augustában is letette névjegyét, megvan a nyolcvanegyedik. Meg a tizenötödik Major!

Tiger megérkezett, Tiger megjött! Ahogy Butch Harmon, egykori edzője mondta, vasárnap a második kilencen már a régi Tiger játszott! És hirtelen úgy tűnt, a vetélytársak elkezdtek hibázni…Lehet, hogy megint működni fog a Tiger-mágia?

Brooks Koepka napjaink egyik legreményteljesebb, legsikeresebb golfozóinak egyike, a hétvégén a megosztott második helyen végzett. Tiger mostani sikere utáni elragadtatott nyilatkozata szabad fordításban:

„Úgy gondolom, hogy a 18 sokkal közelebb van, mint azt az emberek hiszik!” – utalt Jack Nicklaus megdöntendő Major rekordjára.-”Nem is tudom, mit mondjak. Tiger baromi jól játszik!”

Az ember máris izgatottan várja a májusi PGA Championshipet. Jól mondom?