British Open II.

Ami az egyik játékosnak szerencsétlenséget jelent, a másiknak szerencsét hozhat. Vijay Singh sérülés miatti visszalépésével az
utolsó pillanatban Thomas Björn került 156-dik játékosként a mezőnybe. Ha már elindult, komolyan is vette: a par 70-es pályán az első nap után 65 ütéssel, tehát mínusz 5-tel az angol amatőr Tom Lewisszal együtt vezeti a mezőnyt.

A sikeres nap után a dán játékos sajtótájékoztatón válaszolt a kérdésekre.

K.: Fantasztikus eredményt ért el ma. Úgy tudom,ez a legalacsonyabb ütésszáma egy Openen. Milyen érzés, hogy ismét az eredményjelző tábla tetején láthatja a nevét?

V.: Egész jó érzés volt a nap folyamán ott látni a nevemet. A 7.25-ös kezdés ide vezet.-  mondja nevetve. Nem, ez egy jó nap volt. Megfogadtam, hogy ma odafigyelek minden egyes ütésemre, és így is tettem. Itt-ott begurult egy-egy gurításom, és ezáltal úgy
érzem, hogy jól sikerült minden, amit csináltam. Tegnap még dolgoztunk a range-en Pete Cowennel, és van egy pár dolog, ami pár hetes nehéz időszak után mára elkezdett működni. Jól éreztem magam tegnap és ma is a pályán. Túlnyomó részben úgy
sikerültek az ütéseim, ahogy terveztem, így 65-tel jöhettem le a pályáról, ami nagyon örömteli.

K.: Beszélne valamit arról, milyen érzés az utolsó pillanatban a mezőnybe kerülni, szinte a gyakorlás lehetősége nélkül, és milyen érzelmekkel jött egy olyan helyre, ahol nyilvánvaló emlékekkel rendelkezik?

V.: A hét végén megkérdezték, eljönnék-e ha tartalék lennék, és azt válaszoltam, hogy biztosan, ha első számú tartalék leszek. Ez jött létre a hét végén. Vasárnap este érkeztem meg, és a hétfőm nem sikerült valami jól. De mikor estére megtudtam, hogy rajthoz állhatok, több nap is rendelkezésemre állt a felkészüléshez. Megígértem magamnak, hogy megpróbálom kiélvezni a
helyzetet. Előzőleg nem gondolhattam komolyan arra, hogy pályára léphetek az Openen, a múlt heti sérülések okozta lemondások tették csak ezt lehetővé. Mivel nem várhattam, hogy játszhatok, nem is volt értelme aggódni. Tisztában voltam
vele, hogy nem a legjobb formámban érkeztem, de megpróbáltam kihasználni a lehetőséget, és minél jobban szerepelni. A mai nap határozott lépést jelent abba az irányba, amelyen szeretnék haladni, mivel mentálisan nagyon erős voltam a pályán. Itt lehetett a problémám az utóbbi időben, mivel a jó kezdések után a végére leeresztettem, bár ez a mai napon is megesett. Szóval sok szempontból jó napom volt.

K.: Milyen emlékek jutnak eszébe 2003-ból, amikor olyan közel járt a győzelemhez?

V.: Az nyolc éve volt. Azóta sok ember kérdezett arról, mit éreztem a 2003-as Open után? Úgy gondolom, az már a múlté. Egész pályafutásom során sokat dolgoztam azért, hogy a mai pozíciómba kerüljek. 2003-ban is ide kerültem, akkor volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megnyerjek egy major bajnokságot. Volt reményem 2005-ben Baltusrolban is, de a legjobb sanszom
2003-ban volt. Mindig azt mondtam magamnak, csak gyerünk, gyerünk. Az emberek azt csinálnak, amit akarnak, leírhatnak, nézhetnek rád akárhogyan, de a pályafutásod során neked meg kell próbálnod minden egyes nap a lehető legtöbbet megtenned a karriered érdekében, és én pontosan ezt tettem. Elismerem, az utóbbi időben nem olyan a játékom, amilyen régebben volt, de ma ismét sikerült.  Hogy mostanában miért nem játszottam jól, az több összetevőn múlt. Jó pár szezon idejére elveszítettem a szvingemet, így a játék nagyon komplikált lett a számomra. Amikor az ember fiatalabb, könnyebben kilábal a bajból. De én előre
tekintek, mindig is előre tekintek. Negyven éves vagyok, még valamivel több van bennem, ezt szeretném megmutatni.